Sümegi Krisztina írásaiból
Hogy az út is élmény legyen, avagy kütyümentes utazás gyerekekkel
"Anya, játszunk kitalálósdit?"
A kocsiba történő beszállástól számított átlag ötödik percben szokott elhangozni eme bűvös mondat. Hiába reménykedem mindig, hogy most majd biztosan hosszabban ellesznek én pedig csak nézhetem, ahogy suhan mellettem a táj, így megadó sóhajjal hátrafordulva kérdezem, hogy "Ki kezdjen?".
Persze, ez is az én döntésem volt - szinte teljesen, mert a férjem hosszabb utaknál már megingott volna -, hogy abszolút mértékben kütyümentesen utazunk. Nincs se telefon, se Nintendo, de még egy árva kis DVD-s rajzfilm sem kúszhat be az utazások során az autóba. Két gyerkőccel - akik most 10 és 6 évesek - akár rémálom is lehetne így az utazás, de mivel nálunk az autón kívül is nagyon minimális a képernyőidő, így nem érzik annyira drasztikusnak a megvonást. Több, mint 10 éve rójuk így az utakat és - le a kalappal mindenki előtt - nagyon-nagyon kevés volt az az alkalom, amikor elhangzott a kérés, hogy nézhessenek valamit és viszonylag könnyen elfogadták a nemleges választ is.
Egy hosszabb útra gyerekkel amúgy is felkészül az ember - leginkább lélekben :) -, és én is már hetekkel az indulás előtt nézelődök, gondolkozom, hogy mi lehetne az az újdonság, ami néhány km erejéig lekötheti őket. Persze, vannak alap dolgok, amik nélkül sose indulunk el, nálunk ilyen:
- - a zöldség, gyümölcs, rágcsa, innivaló - bár ez tuti mindenkinél első a listán:),
- - rengeteg CD, mese- és zene vegyesen, hogy utána egyet hallgassunk végig egész úton - ennek előnye, hogy minden utazáshoz párosul egy zene vagy mese, amit ha itthon meghallunk mindig eszünkbe jut az adott utazás,
- - könyvek, színezők, foglalkoztatók, ceruzák - a kisfiúnknál a vizes színező nagyon sokáig óriási kedvenc volt. Sokféle típusból lehet válogatni, a számoktól a dínókig és akár hosszú évekig elvannak vele. A lányunk pedig az úti Bingót szereti nagyon, ebből nem tudok eleget nyomtatni. Érdemes ezekkel is felszerelkezni és nem mindent egyszerre, az utazás elején odaadni,
- - ahogy a cikk elején is írtam nálunk nagy népszerűségnek örvendenek a barkchoba típusú szóbeli játékok, amelyekbe a család minden tagja bevonható, és akár szókincsbővítésre - pl. csak szinonímákat használva -, akár nyelvgyakorlásra nyújtanak kiváló lehetőséget,
- - ha pedig csak elcsenedülésre vágytok, ti is mesélhettek. Magatokról, egymásról, de mesét is. Nekünk egy afrikai mesealap a kedvencünk, amikor a kisfiú túl sokszor kiáltott oroszlánt és már senki nem hitt neki, ezt a végtelenségig lehet bővíteni, így egy szuper láncmesévé kerekíthető.
Biztos vagyok benne, hogy ti is tudnátok folytatni a sort, hogy mivel lehet elütni az időt utazás során, hiszen én sem vagyok szakértő, csupán egy kétgyerekes édesanya több ezer gyerekkel megtett kilométerrel a kocsink kerekeiben, és ha ma azt mondja v.ki, hogy 1 pakoljunk, mert holnap indulunk, egész biztos nem mondok nemet, hiszen gyerekkel utazni az egyik legjobb dolog a világon. Senki ne gondolja, hogy nálunk nincs nyüglődés, nem hangzik el 1000szer a bűvös kérdés, hogy "Mikor érünk már oda?", de a sok kaland és nevetés mellett mindez eltörpül és csak az életreszóló élmény marad, amelyeket hosszasan lehet elemezni a következő utazás során.
És ti, hogy utaztok?
Sümegi Krisztina
Majorék Nagy Kalandja
