Így látnak minket, magyarokat – egy világjáró szemével
Elárulok valamit: a világ nagyobb részén fogalmuk sincs, hol van Magyarország. De! Kíváncsian, kedvesen és meglepően aranyosan tettetik az ellenkezőjét. A világban utazni nem csak földrajzi mozgás, hanem tükröt is tart elénk: meglátjuk magunkat mások szemén keresztül. Néha nevetünk, néha elgondolkodunk, néha pedig... csak állunk és pislogunk, mint turista a Keleti aluljáróban.
Mexikó: párbeszéd sablon szerint
– Hova valósi vagy?
– Magyarországról jöttem!
– Ahaaaa... (leplezett tudatlanság) És ott milyen nyelven beszéltek?
– Magyarul.
– Ahaaa... igen.
És innen minden rajtam múlt. Általában bedobtam a focit, az mindig beválik. Mexikóban “foci” = bizalom.
Képeslapország – Google szerint
Ha a telefonomban mutogatom a fotókat – másom sincs –, mindenki leesett állal nézi Budapestet, a Balatont, a Dunát. Őszintén: kíváncsiak, lenyűgöződnek, és elég hamar kedvet kapnak meglátogatni a “Hunga... valamit”.
Vonzó magyarok, komor magyarok
Latin-Amerikában és Ázsiában rendszeresen bókoltak a magyarok kinézetére. Hölgyeim, uraim: nem velünk van a baj, ha itthon nem találnak ránk – lehet, hogy a célközönség ízlésén kéne finomhangolni.
De jött a feketeleves is:
„Miért nem örülsz jobban? Miért vagy ilyen komoly?”
Panamában, Costa Ricán, Mexikóban is megkaptam. Pedig itthon én vagyok a Michael Scott. (Aki ismeri az Office-t, tudja. Aki nem: gondoljon egy harsány, szerethető Mókamikire.)
A magyar nyelv, mint extrém sport
A köszönöm kimondása már-már fizikai kihívás volt ismerőseimnek. Az elején még nevetgéltek rajta, aztán jött a sztoikus lemondás. Sokan úgy döntöttek, hogy a magyar nyelv nem az ő hegyük – és nem is akarják megmászni.
USA: Nobel-díjas nemzet vagy önbizalomhiányos alkalmazott?
Amerikában tudnak rólunk – részben a tudósainknak köszönhetően. Mégis, néhány amerikai munkaadó szerint a magyarok gyakran bizonytalanok új helyzetekben. Tehetségesek vagyunk, csak nem mindig hiszünk magunkban eléggé.
Orosz és balkáni edzettségmérő: elhasalunk
Lengyelek, szerbek, oroszok egy emberként bólogatnak: „a magyar puhány!” Egy kis huzat – és már beteg. Bezzeg ők jégen alszanak, havat reggeliznek, és egészségesebbek, mint valaha.
Kézfogás-teszt az arab világban
Amikor egy jordán taxis arra kért, hogy énekeljek vele, tapsoljak és táncoljak hátrafele – vezetés közben –, éreztem, hogy van még hová fejlődnöm a kulturális nyitottság terén. Ő bízott bennem. Én viszont kételkedtem benne, és a fékekben.
Környezetvédelem és kultúrsokk: a svájci kuka
Egyszer Svájcban mellédobtam a chipses zacskót a kukának – de nem esett bele. Itthon ez simán belefér. Ott egy hölgy utánam szólt: „Uram, nem dobta be a szemetét!” Ott még a macska is zebrán megy át.
Japánban lustának tűnök. Olaszországban túl pontosnak
Japánban pontosan érkeztem. De ez nem volt elég. 10 óra közös egyetemi kutatás után én már fáradtan pakoltam. Ők: “De hát most kezdődik igazán!”
Dél-Olaszországban viszont túlteljesítettem. Oda nem is illettem. Ott a késés nem hiba – hanem stílus.
Dán székfoglaló: kultúrsokk a presszóban
Koppenhágában összeütköztem egy csapat dánnal – kulturálisan. Ketten ültünk tízes asztalnál, és nem akartunk átülni. Itthon ez bástyavédelem. Ott: önzőség. Így láttak minket: makacs, irigy, szociálisan darabos nép.
Utazni jó – de nem csak azért, mert szép a tenger
Utazni annyi, mint látni, tanulni, fejlődni. Közelebb kerülni másokhoz – és önmagunkhoz is. Olvashatsz róluk, nézhetsz dokumentumfilmet, de nem lesz ugyanaz, mint amikor egy panamai nagymama a tenyeredbe nyom egy kukoricás palacsintát.
A személyes élmény formál. Nekem már negyven országban volt szerencsém megtapasztalni, milyen másképp élnek az emberek. És elmondhatom: minden út egy újabb lecke emberségből.
Ha te is szeretnél ilyet átélni, én segítek.
Triptailor.hu – induljunk el együtt!
Úticélt keresel? Inspirációt? Vagy szervezett, rád szabott útvonalat? Itt megtalálod.
Te melyik országot vagy kiket tapasztalnál meg saját bőrödön?
Kelj útra. Megérdemled.
